Kézilabda - A szurkolók alapvető elvárása, hogy a lokistáknak kötelező megszakadniuk a pályán.Vereség és vereség között óriási különbség van, az egyik például az, amikor a szurkolók a mérkőzés végén megtapsolják a legyőzötteket, mert érzik, a sportolók minden megtettek a sikerért. Köztudomású, a lokista B-középnek mindig is szíve csücske volt a kézilabdás hölgykoszorú, a drukkerek sokkal elnézőbbek a lányokkal, mint a futballcsapattal szemben. De a vasárnapi DVSC-Fórum–Kiskunhalas (23-33) meccsen „elszakadt a cérna” a szurkolóknál, az ultrák a második félidő derekán elnémultak, sőt még a drapériákat is beszedték a korlátról. Ilyen emberemlékezet óta nem fordult elő DVSC kézilabda-mérkőzésen…
Figyelmeztetés volt
Pethe Tamás, a Loki egyik vezérszurkolója a magánvéleményét mondta el az ominózus esetről: – A kézis csajok nagy többsége saját nevelés, ezért közelebb állnak hozzám, mint a focisták. A lányok aranyosak, szeretem őket, de mivel a „mi kutyánk kölkei”, azt várná az ember, hogy még jobban odategyék magukat, példát mutatva a többieknek. Ha a játék esetleg nem is megy, netán kevés az elképzelés, akkor is kötelező megszakadni a pályán. De ehelyett a tűz hiányát vélem felfedezni a lányokon mostanság. Ha nem sikerül a kínai figura, na bumm, ez benne van a játékban, de a passzokat ne lábhoz adjuk, a ziccereket pedig ne kapu mellé-fölé dobálgassuk sorban, ha egy mód van rá. Ez az egész a Kiskunhalas elleni meccsen csúcsosodott ki, ezért lettek bevéve a drapériák. Nem volt hőzöngés, szitkozódás, egyszerűen így próbáltuk felhívni a figyelmet az előbbiekben felsorolt problémákra. Kíváncsian várom, lesznek-e változások az általam elmondottakban a tavaszi idény során – fogalmazott a drukker.
HBN