A XXX. Nyári Olimpiai Játékok zárónapján jegyezte meg – egyébként korántsem fanatikus sportkedvelő – barátom: milyen kár, hogy véget érnek a küzdelmek Londonban, ugyanis az addig eltelt bő két hétben legalább érdemes volt bekapcsolni a televíziót, már csak a magyar versenyzők fényes sikerei miatt is. Tamás Nándor jegyzete.
Most azonban ismét jön a nihil a villogó doboz műsorait tekintve, bár a közszolgálati csatornák szerencsére csínján mérik a „gigagagyit”, szemben a kereskedelmi adókkal.
„Inspire a generation” – szólt az idei olimpia mottója, véleményem szerint ebben van a lényeg, egy nemzedéket (vagy akár többet is) rávenni a rendszeres mozgásra, a sport adta mindennapi öröm igényére, hiszen az egészséges nemzettől, véleményem szerint, igen messze vagyunk, a mentális oldaláról nem is beszélve, de hát innen szép nyerni!
Persze, olyanok is voltak, akik unták ezt az egész londoni mizériát, nem győztek a sok sportos poszt elől elhajolni a legnépszerűbb közösségi oldalon, mindenütt csak Risztov, Berki, Kozák Danuta, sehol egy videó a kerékpárját részegen magára tekerő falusi playboyról…
Őket nem biztos, hogy inspirálja bármi is, még az sem: a mozgás után – legyen az kispályás foci, zumba, súlyzózás vagy csak egyszerű séta – a szokásosnál is sokkal jobban esik egy korsó jéghideg ser.
- Tamás Nándor -